Takácsi község területén valószínűleg a kora bronzkorban mintegy 2500-3000 évvel ezelőtt éltek emberek.

Földrajzi adottságai miatt – Gerence patak, Sós ér, Nemesasszony ere – tiszta vizével, erdeivel, legelőivel tökéletes hely volt az emberi letelepedésre.

Elnevezése a lakói foglalkozásának nevét őrzi. A foglalkozásnevekből –i képzővel kialakult településnevek az 1200 előtti időkből valók.

Már István király udvarába is a takácsi takácsok hordták fel a vásznaikat.

Egy a győri püspöki levéltárban található irat szerint az 1270-es években Takácsiban lakó „királyi szolgáknak”-akik valójában kiváltságos emberek voltak mindössze egy tinót kellett adóként a királynak beszolgáltatni. I. Nagy Lajos magyar király 1364-ben nemesi ragot adományozott a településnek.

A takácsiak fegyveres szolgálatot adtak a királynak, valamint „szolgálatuk volt” a királyi udvart ellátni vászonnal.

Az írásos adatok szerint öt, a szájhagyomány hét Takácsit említenek: Alsótakácsi, Felsőtakácsi, Pere-takácsi, Kápolnástakácsi, Egyházas-takácsi, Vartyas-Takachy, Lewrincházakánt is szerepelt a nyilvántartásokban.

Királyi rendelet szerint minden tíz település köteles volt templomot építeni, papot és iskolát fenntartani. Takácsi templomos hely lett. Erről 1271-ből származik adat.

A település lakossága három felekezethez tartozik. A katolikus templom 1787-1788 között épült. Július 2-án Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. A református templom egy középkori templom helyén épült barokk stílusban 1791-ben a Chighy-família megbízásából. Az 1792-ben készült barokk úrasztala a Pápai Református Egyháztörténeti Múzeumban látható. Az evangélikus templom 1806-1808-ban építették késő barokk stílusban.

A világháborúknak Takácsi is megadta áldozatait. Az első világháborúban 59, a másodikban pedig 55 ember vesztette életét. Emléküket a református templom előtt 1930. október 12-én felavatott turulmadárral díszített emlékmű őrzi.

A falut több esetben tűz pusztította:

1531-ben gyújtogatás miatt kúriáinak 90%-a leégett,

1705-ben Pálfi labancai gyújtották fel a kurucoknak nyújtott segítségért,

1778 augusztus 21-én „rossz ember miatt tűzikároló veszedelem” tört a falura,

1856 július 26-án leégett az 1853-ban épült református iskola és több ház,

1857-ben újból leégett a református iskola,

1930. május 19-én gyújtogatás következtében 138 lakóház, 150 melléképület égett le, 456 ember vált hajléktalanná.

1945 után a település fejlődésnek indult. Megtörtént a villamosítás, a telefonvezeték kiépítése 1959-ben kultúrház, 1969-ben iskola, 1984-ben óvoda, 1990-ben vezetékes ivóvíz-rendszer, 1991-ben orvosi rendelő, 2007-ban gázvezeték épült, 2009-ben pedig befejeződött a Takácsi Köztemető teljes felújítása. 1990-től Takácsi önálló közigazgatási egységet alkot, 2013. január 1-től a közigazgatási feladatokat a Vaszari Közös Önkormányzati Hivatal látja el, Takácsi községben működő Kirendeltsége útján.